2. A negyvenes évek vége
1949-re egészen új helyzetbe került a magyar honvédség és ezen belül a honvéd légierő. A hidegháború, a háborúra való készülődés okozta a szovjet katonai elképzelésekbe való (sokszor túlzó beépülést, beépítést).
Az a döntés, hogy 1949. október 1-jén megalakult a Killián György repülő Hajózó Tiszti Iskola Szolnokon, még reális alapokon nyugodott. (Mintegy 500 fő vonult be.) Az előzmények ezt a döntést kellően megalapozták. De a gyors (egy éven belüli) átszervezés már nehéz helyzetbe hozta Huba László századost, az iskola parancsnokát és munkatársait. Különválasztották a hajózók és a műszakiak képzését. (Ez utóbbiakat Budaörsön a Honvéd Vasvári Pál Repülő Szakkiképző Tiszti Iskola keretében képezték ki.) A gyorsított ütem azt diktálta, hogy 1950-ig egyéves, 1950-52 között kétéves, és csak 1953-tól lett hároméves a kiképzés. A 'Kiliánon' 1950 december 21-én volt az első avatás: 60 fő repülésirányító és megfigyelő végzett. A fő feladatok közé nemcsak a nagytömegu kiképzés tartozott, hanem a gyorsított ütem is. Az 1949. október 1-től 1956. október 23-ig terjedő időszakban igen sok hajózót képeztek ki - zömében vadászrepülőket, de csatarepülőket, bombázókat, megfigyelőket is, és megközelítően ugyanennyi szerelőt a szakágak arányainak megfelelően.
A hajózó iskolának ekkor 53 db repülőgépe volt: 23 db UT-2 Galamb típusú, alsószárnyas, merev futómuvu, egymás mögötti ülés elhelyezésu alaptípus; 3 db egymás melletti ülésu ZLIN-381 Bücker-Bestman, Fecske típusú; 2 db Aradó-96-B Holló tipus, amely átmenetet képezett az alaptípus és a harci repülőgépek között; 13 db IL-10 Párduc kétkormányos és csatarepülőgép, valamint 12 db JAK-9 Vércse, illetve Liszánka , kétkormányos csatarepülőgép. Megalakult az iskola repülő kiképző ezrede (két UT-2 és egy ARADÓ századból).
A sikeres gyakorlati vizsga után kerülhetett a növendék az iskola vegyes ezredéhez, majd később a vadász-, csata-, ill. bombázó ezredhez. Itt kezdődött az átképzés a harci géptípusokra. (Már az első kiképzési év végén a kiképzett repülőkből harci alakulatokat állítottak fel.)
A feszített ütemű hadseregfejlesztés megkövetelte, hogy az 1950-53-as években nagy tömegben kerüljenek beiskolázásra repülőgép-vezető és megfigyelő, valamint Budaörsre repülőműszaki növendékek.
Elégedetlenség mutatkozott meg a növendékek, a parancsnokság részéről is. A nagy növendéki létszám, a viszonylag kevés iskola- és gyakorlógép miatt a kiképzés elhúzódott. Az avatások (kibocsátások) ideje kitolódott. Erre a kor szellemének megfelelően reagáltak a politikai és katonai vezetők. Gyors parancsnokváltások következtek. 1951 júliusában leváltották Huba Lászlót és helyébe Kablai Lajos őrnagyot nevezték ki.
Az iskola fejlődésében jelentős állomás volt az első Li-2 típusú repülőgépek szolgálatba állítása - melyekkel egyformán lehetett folytatni bombázórepülők, szállítók és navigátorok kiképzését - valamint a JaK-11 és JaK-18 típusok beszerzése. A Li-2 alkalmas volt repülőtanterem kialakítására, a belső teret munkaasztalokkal szerelték fel, valamennyi repülés-ellenőrző, navigációs műszert egyszerre 12 növendék muködtethette. A növendékek kiképzése ebben az időben általában csak a harci típusokon való repülés elsajátítására korlátozódott. Egyedül a csatarepülők kaptak az IL-10 típuson harckiképzést. A vadászrepülőgép vezetők harckiképzése és osztályba sorolása a csapatoknál történt. (Az iskolán legfeljebb a harmadosztályú repülőgép-vezető kiképzettségi szintig juthattak el.) A vadászezred oktatói műszeres és éjjeli gyakorló repüléseik mellett folytatták két század növendék kiképzését Szolnokon, míg az iskolaezred mezőtúri és tiszapüspöki repülőterein települt századokat összevonták és a szolnoki (szandaszőlősi) repülőtérre telepítették.
A kibocsájtott tisztek kötelékrepülésig két típuson repültek: a JaK-18-on és a JaK-11-en általában 60-65 órát (250-280 felszállással). Az 1954-ben vizsgázott 320 növendék közül 39% vadászrepülő, 11% bombázórepülő, 17% megfigyelő, 10,5% csatarepülő, 0,3% oktató és 1,9% törzsbeosztott volt.
| Tovább>> 3. Az ötvenes évek |