1. A kezdetek
3. Az ötvenes évek
4. Felszámolás és megújulás: a hatvanas évek első fele
5. Az átszervezések évei: 1967-1972
6. Az anyagi-technikai feltételek javulása: hetvenes évek
7. A nyolcvanas évektől napjainkig

4. Felszámolás és megújulás: a hatvanas évek első fele

Az 1957-től 1961-ig tartó időszakban szünetelt a képzés a szolnoki iskolában. A tiszti állomány egy része Budaörsre került, hogy más fegyvernemnek megfelelő átképzést kapjon, egy részük a csapatokhoz távozott, egy kis létszámú csoportot átvett a Magyar Repülő Szövetség, a többiek pedig az 1957. április 15-én megalakult repülő kiképző Központ (RKK) állományába kerültek Kecskemétre. Itt folyt a repülőhajózó és repülő-műszaki képzés. Ennek bázisát a helyi vadászrepülő ezred képezte, mely - kiegészülve a hajózótiszti iskola szakembereivel - eredményes munkát végzett. Az RKK keretében folyt még repülőkiképzés a budaörsi - nyáron a tapolcai - repülőtéren is, ahol a JaK-18-as alapkiképző század kötelékében oktatták a Rákóczi Katonai Középiskola és az Egyesített Tiszti Iskola növendékeit. A repülőműszaki tisztek képzése (átképzése) a budaörsi Vasvári Pál laktanyában folyt az Egyesített Tiszti Továbbképző Intézet, majd az Egyesített Továbbképző Intézet, majd az Egyesített Tiszti Iskola kihelyezett alegységénél. Ebben az időben a repülőgép állomány a már említett típusokból tevődött össze. Típusbővítést csak az jelentett, amikor megérkeztek a MiG-17PF sugárhajtású, bonyolult időjárási viszonyokra tervezett, fedélzeti lokátorral ellátott repülőgépek. (A légierő alakulatainál már 1956-ban szolgálatban volt ez a speciális típus.) 1960-ban még egy minőségi változás történt. Egy csoport MiG-19PM típusra kapott átképzést és ekkor repült először magyar repülőgép-vezető hangsebesség felett.

1961 őszén a Kilián György Repülő Hajózó Tiszti Iskola és a Vasvári Pál repülő Szakkiképző Iskola jogutódjaként megkezdte működését a Kilián György Repülő Tiszti Iskola Szolnokon. Az új (újraszervezett) iskola parancsnokává azt a Brassói Tivadar őrnagyot nevezték ki, aki már 1960 nyara óta az RKK parancsnoka volt. De nem csak a parancsnok került ki az RKK állományából. Az iskola keretében megalakult egy dugattyús repülőkiképző század JaK-18-as gépekkel, amely korábban az RKK keretében Budaörsön végezte a repülő kiképzést. Az intézmény szervezeti kiépítése, korszerűsítése tovább folytatódott. 1962 tavaszán a kiképzési osztály három önálló tanszékre oszlott. Megalakult a különleges, a rádiós és a speciális tanszék, ugyanekkor lett önálló a testnevelési tanszék is. A már korábban létrejött sugárhajtású kiképzőszázad feltöltésre került és így megduplázódott, ami lehetővé tette a Szovjetunióból visszatérő növendékek továbbképzését MiG-15BISz típusú gépeken. A kisebb létszámú csoportok csak részben kaptak elméleti és repülőkiképzést Szolnokon, a harci típusok repülését a Szovjetunióban végezték el.

Nehéz volt, de minőségileg magasabb szintet hozott a következő (1963 őszétől 1966 őszéig) tartó időszak. Az iskola áttért a négyéves alapfokú tisztképzésre és felsőfokú technikusokat bocsátott ki. Erre az időszakra esik (1965) az alapfokú tiszt- és tiszthelyettes tiszt az új alaptípusra (a légcsavaros JaK-18-ról a sugárhajtómuves L-29-re) való áttérés is. A III. osztályú szintet elért fiatal tisztek képesek voltak nappal, jó időben rajkötelékig bezárólag bármilyen harcfeladatot elvégezni. Az 1964 őszi átszervezés eredményeként az iskolaparancsnokság mellett megalakult a Repülő Kiképző Ezred és a Repülő Műszaki Fakultás. Az 'Ezred' alárendeltségébe kerültek a híradó zászlóalj, a Mérnök Műszaki Szolgálat, az I. és II. MiG-15 vadászrepülő század. A Fakultáshoz kerültek a műszaki tagozatok.

A technikai ismeretek középpontjában ekkor az L-29 és a MiG-21PF típusú repülőgépek, valamint az ORSZP-5 korlátozott látási viszonyok között leszállást biztosító rendszer és technikai berendezéseinek tökéletes megismerése álltak. Az erős gyakorlati orientáltságot mutatja, hogy 1965-ben 6895 felszállás volt 3236 repülési órával. A repülőgép-állomány technikai állapota jó volt. A már említett MiG-15BISz, MiG-15UTI és L-29 típusok álltak az oktatás rendelkezésére, ami az iskola eddigi története során a legjobbnak tekinthető. Ebben az időszakban jelentős fejlődésen ment keresztül az iskola oktató-nevelő munkája és szervezete. Amíg 1962-ben az oktató állomány közül 10 fő rendelkezett egyetemi vagy más felsőfokú végzettséggel, 1966-ban már 47 fő, és még 22 fő tanult különböző felsőoktatási intézményekben.

1964-ben az iskola szervezetében megalakult a repülő kiképző ezred, mely komplex feladatot hajtott végre: előképzést kellett biztosítania a Szovjetunióban tanuló növendékeknek L-29 Delfin iskolagép típuson, továbbképezni az onnan hazatérő tiszteket legalább a II. osztályú repülőgép-vezető szintjére MiG-15 típuson, fel kellett készülnie az Országos Légvédelmi Parancsnokság tartalékaként való tevékenységre.

Tovább>> 5. Az átszervezések évei: 1967-1972